A varazslat vege: bajban a növekedesi sikersztorik
Fordítás: Mihaly Koltai
A varázslat vége: bajban a növekedési sikersztorik
Az utóbbi években Ázsiáról és Kelet-Európáról a részben kétszámjegy? növekedési ráták miatt úgy beszéltek, mint „a” világgazdasági sikerzónáról. Ha az egyes országok feltételei mások is, megállapítható néhány közös vonás az állítólagos sikertörténetekt?l. A turbósebesség? növekedés optikai csalódás, mivel a kiindulási szint nagyon alacsony volt, Ázsiában a strukturális elmaradottság miatt, ahol a mez?gazdaság relatíve magas arányban járult hozzá a társadalmi össztermékhez, Kelet-Európában pedig az államszocializmus összeomlása utáni brutális deindusztrializációnak köszönhet?en. Az alacsony kiindulási szintre épül? magas növekedési dinamika pedig a múltban már igen sokszor bizonyult törékenynek, például Latin-Amerikában.
Mind Ázsiában, mind Kelet-Európában még hozzájön ehhez, hogy a gyors növekedés nem koherens nemzetgazdasági fejl?désre épül [mint Nyugat-Európában a második világháború utáni 30 évben], hanem a nyugati konszernek globális termelési hálózataiba [Wertschöpfungsketten] való problematikus becsatlakozásra. Ennek következménye mindkét régióban egyrészt a globalizációs dinamikába integrált, alacsony bérekre épül? exportstruktúrák, másrészt pedig a régi belgazdaság óriási szegénységi potenciállal bíró folyamatos leépítése jellemezte kett?sség. Az évtizedekre el?remen?leg naivan beígért növekedési eufória pedig lassan kezd leh?lni.
A globális deficitkonjunktúrát az amerikai jegybank által elindított dollár-áradat tüzelte. Ezzel a nemzetközi valuta-rendszer inflációs nyomás alá került, részben az ázsiai valuták közvetlen dollárhoz való kötése, részben az olaj és a termékkomponensek importja miatt. Az infláció már az EU-ban is a 4%-hoz közelít, az USA-ban pedig már át is lépte ezt a szintet, az ázsiai és kelet-európai növekedési sikersztorikat viszont különösen érzékenyen érinti. Kínában, Indiában, Indonéziában és Thaiföldön az infláció már 10%-ra kúszott föl, Vietnámban pedig egyenesen 25%-ra. A balti „tigrisek” 10%-nál tartanak, Lettország már 18%-nál, Románia pedig 8% fölött van.
Az elviselhetetlenül emelked? megélhetési költségek máris mindenhol mozgolódásokhoz vezettek. Vietnámban több mint 300 helyen sztrájkoltak, Romániában a Renault által átvett Dacia gyár és a Leoni-beszállító dolgozói sztrájkoltak, Lettországban pedig a tengerészek fenyeget?znek ugyanezzel. Több helyütt 30%-os béremelés történt. Ezzel viszont a nyugati befektet?k olcsó bérekre épül? stratégiája [Billiglohn-Option] gyorsan kimerül?félben van. A Baltikumban az els? negyedévben (2008) gyakorlatilag megállt a növekedés. Vietnámban hasonló fejlemények rajzolódnak ki. Ezek az országok a krízis viharmadaraivá váltak, miel?tt a globális deficitkonjunktúra az amerikai fogyasztás még el?ttünk álló visszaesésével végleg leáll.
Miközben a kelet-európai szalmaláng kihunyni látszik, az ázsiai kereskedelmi többlet az amerikai bankok jelentése szerint zuhan, „mint egy k?”: Kínát leszámítva az els? negyedévben több mint 30 milliárd dollárral esett vissza*. Pénzügyi körökben egy újabb ázsiai krízis [1997-1998]** kísértete jár körbe, mivel az infláció kényszer? valuta-felértékelésekkel és kamatemelésekkel fenyeget. Egyel?re a kisebb ázsiai és kelet-európai országokban jelentkez? bénulási jeleket épp hogy csak észlelik [a centrumban], mert a csendes-óceáni deficit-körforgás lendít?kereke Kína és az USA között még mindig pörög. Nincs azonban kizárva, hogy hamarosan ez is drámaian meg fog változni***.